Újévi koncert (2 felvonásban)

2006.01.09. 08:55:00

2006-ban az esztendő első napja pont vasárnapra esett. Ez is közrejátszott abban, hogy este hat óra körül elegáns urak és nők igyekeztek a nagykőrösi Arany János Művelődési Központ felé. A szándék nyilvánvaló volt: valamennyien az Újévi Koncertre voltak kíváncsiak. A részletek előtt meg kell említsük, hogy a Központ hagyományt teremtett az Új Esztendőt ünneplő koncertek sorozatával, melyet ezúttal a Szolnoki Szimfonikus Zenekar szolgáltatott. Részlet az is, hogy a műsor két felvonásban hangzott el.

h i r d e t é s

I. felvonás.

Az elsőtől a nagyszámú hallgatóság szíves-örömest eltekintett volna, ám az ünnepi köszöntőre felkért polgármesterünk, igencsak elrontotta az ünnepi hangulatot. Kétségtelen, hogy a beszéd alaposan elő volt készítve, ugyanis hallottunk idézetet Máté evangéliumából, majd egy magvas gondolat, amely a színműíró Athur Millertől származott, de volt másoktól is. Ám a fésületlen összekötő szöveg saját szerzemény lévén, az összhatás távol állt az ünnepitől.

Nem beszélve arról, hogy ez az első felvonás inkább önsajnálattól duzzadó év- és énértékelés, mintsem a megbékélésre buzdító, a jövő reményeit felvillantó, és az összefogás értelmére, fontosságára figyelmeztető szónoklat lett. Ennek során újból elhangzott olyan korszakalkotó eredmények felsorolása, mint az iskolák világításának korszerűsítése, az Szakmunkásképző és a Rákóczi iskola bővítése, különböző kiadványok támogatása, stb

Hovatovább, az igények további, rohamos csökkenése láttán, nemsokára odáig jutunk, hogy már az is polgármesteri eredménynek számít, ha néhány égőt kicserélnek az iskolákban vagy a közutak mentén? Netán szilárd burkolatot kap egy-két utca, legyalulják a dűlő utakat itt-ott

Minthogy az ünnepinek szánt bevezető mondatok után hamarosan kiderült, hogy itt és most egészen másról van szó, így az ünnepi hangulat oda S miután kibújt a szög a zsákból, nem lett volna céltalan a kudarcokról is szót ejteni, amelyek bevallása lévén a ciklus közeledő vége megkerülhetetlen. S ebből az aspektusból más értelmezést kap a polgármesteri panasz, hogy a számos jó irányú törekvés ellenére mennyi a gáncsoskodó, rosszindulatú, stb, stb... vélemény, támadás.

A panasz végül átcsapott az idei választásokkal kapcsolatos buzdításba, mely ekként zárult: Hajrá magyarok! Hajrá Nagykőrös!

/Mi több: Hujj, hujj hajrá!/

Az egy dolog, hogy a többséget képviselő helybeliek, már csak udvariasságból is türelmesen végighallgatták a fentieket. A szolnoki zenészeket viszont megkímélhette volna ékesbeszédű polgármesterünk!

HH.

A 2. felvonás valóban ünneptől duzzadt. Örömmel fedeztük fel a vonósok között Molnár Editet és Szentpéteri Ildikót. Mindketten az itteni zeneiskolából indultak, s jutottak művészpályára. Ráadásul Ildikó a zenekar elsőhegedűse, és egyben koncertmestere. Afféle második ember a karmester, Bali József után!

S ha már a vonósokkal kezdtük, nem hagyhatjuk szó nélkül azt finoman érvényesülő megszólalást, mely a bemutatott darabok során nyilvánult meg. Ha kellett dinamikusan, pattogó ritmusban Könnyűlovasság-nyitány, vagy Brahms Magyar táncai , ha kellett leheletfinoman Parasztbecsület, Denevér-nyitány. Ám az is fontos, hogy az egész zenekar együttesként muzsikált ezen az estén. Feltételezzük, hogy a választott darabokkal megpróbálták repertoárjuk sokszínűségét is bemutatni azzal együtt, hogy mégiscsak az Újév első napján hallhatják Őket a nagykőrösiek.

Nos, mind a darabválasztás, mind az előadás méltó volt az alkalomhoz. Elsőként Suppé: Könnyűlovasság nyitánya, majd Mascagni: Prasztbecsületének Intermezzója hangzott el, mesteri módon. Ezt követte két Johann Strauss darab. A Császárkeringő és a Triccs-traccs polka. Ezután Brahms magyar vonatkozású feldolgozásaiból a VI. Magyar tánc dallamai csendültek fel.

A szünetet követően, mely alkalommal az előtérben hűtött pezsgő várta a vendégsereget, Strauss Denevér című operettjének nyitánya, majd Kodály Háry Jánosának Intermezzója hangzott el.

Majd újabb Strauss-muzsika dallama bűvölte el a hallgatóságot: Mesék a bécsi erdőkből.

Végezetül Brahms I. és V. Magyar tánca ragadtatta szűnni nem akaró vastapsra a kőrösi publikumot.

A zenekar ezt három ráadással hálálta meg. Kettő J. Strauss polkája volt. Az egyik a Mennydörgés és villámlás, a másik az Éljen a magyar! Majd, leges-legvégül Erkel Hunyadi Lászlójából a Palotás.

Az ünnep szakadó esőben, a főtéren folytatódott. A ráadásszám mennydörgését és villámlását a petárdák pótolták. Fél kilenc körül röppent fel a tűzijáték első petárdája, amit záporozva követett a többi.

A színpompás látványosságnak hirtelen vége szakadt. Ezért hangzott el az a vélemény, hogy ilyen alkalommal valakit fel kellene lőni (Képviselőt? Polgármestert?) jelezve, hogy vége van

Tóth Barna

h i r d e t é s