Ki köszöntötte Kalocsát az újév alkalmából?

2008.01.10. 06:41:00

Butának tűnhet a címben szereplő kérdés, de mégis felvetődik a kalocsai polgármesteri hivatal tulajdonában lévő városi portálon olvashatóújévi köszöntő kapcsán, hiszen nagy bizonyossággal Török Gusztávnak mint aláírónak semmi köze nincs hozzá.

h i r d e t é s

A problémával a Kalohírek szerkesztőségében találkoztunk, amikor egy Boldogújéves munkakávét fogyasztottunk el, mivel a polgármester által aláírt tényleg gyalázatos mennyiségű elütéssel tarkított tartalmat a www.kalohirek.hu átvette a városi honlapról. Majd pár napra jelentkezett egy másik kalocsai hetilap szerkesztője (a már emlegetett Csabai bácsi) és megrótta a Kalohírek szerkesztőit, hogy módosítás és forrás megjelölés nélkül tették közzé a polgármesteri köszöntőt. (?)

Ezután a kalozók felhívták a városka jegyzőjét, akinek állítólag nem volt közvetlen információja, hogy mi van akkor ha a városi honlapon megjelenő (forrás megjelölés nélküli) köszöntőt átveszi valaki a saját netes újságjába és a szerző pedig engedély nélküli másodközléssel vádolja

Persze mindez egy kutyakomédia egy munkaanyag felett, amit újévi köszöntőként Török Gusztáv szájába adott a "nagy múltú városi sajtós", csak hát ez esetben felmerül az a kérdés, hogy ha az újévi köszöntőt sem a polgármester fogalmazza meg Kalocsán, akkor még mit adnak szájába amihez egyébként vélhetően semmi köze?

Bízva abban, hogy azért az elütéseket kijavítják, azért az eredeti állapotot lementettük és ezáltal közzé tesszük.

Ha esetleg Csabai úr a Hírösindex-nél is próblémának érzi a másodközlést, akkor kérjük ezt jelezze felénk a kalocsai polgármesteri hivatal állásfoglalásával, amiben szerepel, hogy szerintük kié a tartalom!:

"Újévi köszöntő

2008.01.07.

AZ ÉLETÜNK - amelynek során hol csendesen, hol zajosan múlnak az ember alkotta számítás alapfan az órák, a percek - egy röpke pillanat az emberiség történelmében. Ez a röpke pillanat a személy létezésének ideje, bár ez a lelkekben meghosszabbodik a csecsemő várásával és az elmúlás utáni emlékezéssel. De még ezzel együtt is az élet apró, piciny töredéke. Mi magunk természetesen másként éljük meg, hiszen a felcseperedéstől az idős korig sok minden történik velünk akaratunktól függően és anélkül. Egyszóval: élünk!

Élünk, mert valaki úgy rendelkezett, hogy helyünk legyen a világban az emberek között, hogy segítsük családunkat és embertársainkat, hogy tegyük a természet által megkövetelt dolgunkat, heg családot alapítsunk, hogy emberré neveljük gyermekeinket, hogy ez idő matt elvegyük a természettel, ami a miénk, és hogy visszaadjuk a természetnek, ami visszajár. Bár azt hisszük, hogy a magunk érdekében, de lelkünk mélyén mindannyian érezzük, hogy az emberiség tevőjéhez, utódaink boldogulásához teszünk hozzá egy-egy mozzanatot.

AZ EMBERI BOLDOGSÁG alkotóelemeinek számít mindennapi életünk egy-egy döntése, egy-egy értelmes cselekedete, egy-egy jótette. Ezekből épül fel életünk értelme. Ezért a boldogságért sokat tettünk eddigi életünk soron, így az elmúlt évben is. A 2007-es év a kőnehéz hétköznapok és a lelkivilágunkba méIyen behatoló ünnepnapok szokatlan kavalkádja volt. Sokan érezzük úgy, hogy ilyen évet még nem éltünk meg, mert sokszor még annak sem tudtunk, vagy engedtek örülni, aminek lehetett volna. Sokszor még azzal sem mertünk dicsekedni ismerőseinknek, amivel kellett volna, és sokszor még azt is eltitkoltuk, hogy néha-néha boldogok voltunk.

Szokatlan évek ezek, amikor az emberek politikailag mesterségesen kettéosztott országunkban nem mernek őszinték lenni, nem mernek még a családjuk előtt sem a jóról beszélni, a kellemes együttléteket megmételyezi a napi gondok politika erőszakolta, durva megítélése.

SZOKATLAN ÉVEK EZEK, ahol szomszédok és régi ismerősök, talán még a barátok is a találkozás kezdő mondatán túl - hogy vagy? - nem mernek a mélyebb családi problémákról beszélgetni, mert félnek, hogy nem a segítőkészséget, együttérzést váltják ki, hanem a kárörvendést, az irigységet.

A 2007 év ennek a nemzetünk életében szokatlan - bar nem példa nélküli - korszaknak volt a része. Senki nem érti, miért van ez így, hiszen a gyűlölködés, az egymásra acsarkodás nem az emberiség életét előre vivő tulajdonságunk. Ezekben az években és az elmúlt évben is, még azok is rátettek erre néhány lapáttal, akiknek a szeretet terjesztése, a karitatív cselekedetek, a lelkek ápolása, az emberek segítése lenne a feladatuk, vagyis a békét hirdetnék a harag helyett.

BIZTOS VAGYOK BENNE, hogy az emberek többsége nem csak, hogy nem érti az okát, de a lelke mélyén meg ellene is van ennek.

Jó lenne bízni abban, hogy az új év hajnalán a pezsgős poharak csendülése jelt ad az elgondolkodásra, jelt ad a megbékélésre, jelt ad a mosoly visszatérésére az emberi arcokra, jelt ad az öröm és boldogság határtalan érzésének lehetőségére.

JÓ LENNE BÍZNI ABBAN, hogy minden magyar ember az összefogás és megbékélés gondolatával kezdi az új évet, és jó lenne bízni abban, hogy eljött a közös gondolkodás; a konszenzus idebe. Az együttérzés azokkal, akiken segíteni kell, mert rászorulnak, mert egyedül nem tudnak kikerülni a bajból.

AZ ÚJ ÉVBEN mindenkinek az kivonom, hogy érezze meg a változás igényét, és maya is tegyen érte, hogy ez bekövetkezzen, hegy végre örömmel tegyünk egymásért, hogy végre a szeretet és a békesség újbot hont találjon közöttünk.

Mindenkinek örömökben és szeretetben teljes boldog út évet kívánok!

Török Gusztáv Andor

Kalocsa város polgármestere"

h i r d e t é s