Újra értékelik az Árpád kort a szenzációs bugaci régészeti leletek

Rosta Szabolcs a Kecskeméti Múzeum igazgatója vállalt „tárlatvezetést” a Bácsmegye.hu számára a beszámolónk megjelenésekor részben visszatemetésre kerülő, három éve régészek által ellepett Bugac melletti monostori dombnál lévő területen. A lelet akkora jelentőségű, hogy az igazgató szerint ez alapján jelentősen át kell értékelnie mindenkinek a tatárjárás előtti Árpád korról alkotott véleményét, hiszen a sötét-középkori megközelítést fel kell váltania annak a nézetnek, hogy Magyarország egy gazdag nagyhatalom volt abban az időben.

A feltárás előzménye

Bugac mellett a felsőmonostori részen sikerült Győrfi professzornak azonosítani azt, hogy a XIV-XV. századi forrásokban szereplő Pétermonostora és Pálmonostora birtokok Móricgát mellett, lényegében a mai Alsó- és Felsőmonostort jelentik Bugacnál. Ez alapján joggal feltételezték, hogy egy középkori település van ezen a környéken, de ennek a pontos helye 2002-ig nem volt ismert, amikor is, egy mélyszántás folytán a felszínre kerültek egy kisméretű templomnak a leletanyagai.

Akkor tűnt fel, hogy tőle alig 100 méterre lévő nagyobb domb, - amit a népnyelv Monostor-dombnak hívott és a  XIX-XX. század környékén temetőként funkcionált – rejthet valóban egy monostort. Ennek nyomán 2009-ben egy szerb-magyar turisztikai pályázat eredményeképpen a megyei önkormányzat akkori támogatásával elindult a feltárási projekt, ami az ideivel együtt immár a harmadik évadot nyerte meg.

„Ennek az eredményeként „régész-léptékben” nagyon gyorsan a felszínre tudtunk hozni egy hatalmas bazilikának, egy valószínűleg Bencés kolostornak a nagy részét.” – számolt be Rosta Szabolcs a Kecskeméti Múzeum igazgatója.

A kolostor története – az Árpád kor átértékelése

Írott források nem szólnak erről a környékről, vagyis csak nagyon-nagyon kevés. Azt tudjuk, hogy egy 1219 évi dokumentum alapján, hogy a Csongrád-megyei Péteriben adott egy apát és van egy monostor, aminek a nemzetsége a Becse-Gergely nemzetség, ők voltak a földesurai és a patrónusai. Ebből az adatból tudta azonosítani a hatvanas években Győrfi professzor, hogy ebben a térségben lehet a „Péterimonostor”, vagy Pétermonostor, de a konkrét hely nem volt ismert. A harmadik ásatási év végén bizonyosan kijelenthető, hogy sikerült azonosítani Pétermonostorát, ez az a bizonyos helyszín.

Azért jelentős ez az eredmény, mert a méretei alapján az is kijelenthető, hogy ez volt a központja a XII-XIII században a Homokhátságnak. Talán jobban érthetővé válik az ásatás eredménye, ha összehasonlításul elmondom, hogy abban az időben legalább akkora jelentősége volt ennek a településnek, mint ma Kecskemétnek a térségben. A feltárás alapján elmondható, hogy a Duna-Tisza közének a regionális központja volt itt.

Az urbanizációnak (városiasodás) egy igen előrehaladott állapotára találtunk az Árpád korból. Egy hatalmas bazilika mellett udvarházakkal, kőépületekkel egy kisvárost kell elképzelni. Nagyon nagy alapterületen kell mindezt elképzelni, mintegy két kilométer hosszúságban, ami az Árpád kort tekintve egy hatalmas településnek számított.

Régészeti szempontból már az szenzáció, hogy olyan minőségű és mennyiségű leletanyagot sikerült kinyerni az egyébként alig 100 évig fennálló kolostorból és a környékről, amire bátran lehet azt mondani, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem is nagyon volt – ebből a korszakból legalábbis – ehhez hasonló jelentőségű és minőségű leletanyag. (Egyes leletek miatt nagyon hamarosan európai szintű tudományos vizsgálatokat is fogunk kapni, hiszen olyan szenzációs leletek kerültek a birtokunkba, aminek magyarországi párhuzamai nincsenek, de nyugat-európai párhuzamai sem biztos, hogy vannak.)

Az egyik ilyen leletcsoport a dél-franciországi Limoges-i zománcok lelete, ezen belül a tömegtárgyaktól az egyedi kegytárgyakig nagyon sok mindenre találtunk. Ez a leletanyag alapvetően felül kell, hogy írja az Árpád-kor szegénységéről elhíresült előítéletet. A tatárjárás utáni újjáépítés megsemmisítette általában az Árpád kori leleteket, így alakulhatott ki ez az előítélet, viszont itt ennek az ellenkezőjét bizonyítja az a több ezer leletanyag a kegytárgyakon keresztül a talált pénzekig. Ez alapján is kijelenthető, hogy a  késői Árpád kor lehetett Magyarország egyik, ha nem a leggazdagabb időszaka.

 A leletek bizonyítják, hogy amint az a történelmünk normálisabb időszakaiban volt, Magyarország az Árpád korban is a nyugat-európai kultúrkörnek volt a része, aminek megfelelő kolostori élet zajlott, hiszen itt volt a legmagasabb kulturális és gazdasági teljesítmény. Így ami a nyugati kultúrkörben használatos volt, ami a liturgiához kellett, ami akkor a gazdagságot jelentette azt itt mind megtaláltuk.

De hogy ne legyünk egyoldalúak, hiszen Magyarország, mint abban a korban az egyik legjelentősebb királyság – és itt kifejezetten nem mondom, hogy közép-európai nagyhatalom, mert közép-európában nem sok állam volt akkor. Konkrétan III. Béla korában, amikor az ország a csúcspontján állt­ ­- és szerintem Magyarországnak az volt a legszebb és a leggazdagabb időszaka – hiszen legalább olyan kulturális és gazdasági robbanás következik be, mint a XIX század milleneum időszakban. III. Béla, aki a bizánci császár és a Barbarossa Frigyes között volt a békítő, Magyarország királyaként akkora hatalmi központot jelentett, hogy ő lehetett a békítő, azért, hogy Bizáncon keresztül mehessenek hadjáratra Barbarossa Frigyesék.

Ezek az adatok és ez a lelet át kell, hogy írja az emberek megítélését az Árpád korról. Ugyanis Szent László konszolidációja után, 150 évig az ország területére idegen katona nem tette be a lábát, és ebből egy történelmi léptékben robbanásszerű fejlődés következett be amire az itt feltárt leletek bizonyítékul szolgálnak. Itt hatványozottan sok arany és aranyozott tárgy és érték került elő, ahhoz képest, mint ami a köztudatban van erről a korról.

A kolostor komplexum

A kolostor alapítását nagyon pontosan tudjuk keltezni, így tudjuk, hogy mikor alapították és mikor szűnt meg. Ennek a pontos meghatározását nem csak a régészeti, hanem az egyéb természettudományos módszerek is lehetővé teszik. Például egy égésrétegből ma laboratóriumokban nagyon pontosan meghatározható annak az ideje.

Azt lehet a leltek alapján megállapítani, hogy itt, élt a honfoglalás után egy nagy népesség, akik 1050 és 1130 között, mintegy 80-100 évig ide temetkező magyar keresztény lakosság volt. 1130 és 1150 között megépítették a kolostor első fázisát, ami egy kis kolostorból és egy hatalmas bazilikából áll. A bazilika egy három hajós épület, ami egy fő és két mellékhajóból állt, ami félköríves szentélyzáródással volt ellátva. Mindezt 1200 körül egy fallal vették körbe, amivel bezárták az első kisudvart, majd 1220-30 körül egy hatalmas átépítést végeznek, amikor a bazilika elé építettek egy nagy nyugati előcsarnokot, ami valószínűleg akkor kapott két nagy tornyot és a déli oldalon egy mellékkápolnával egészítették ki és egyben átépítik az egész kolostort úgy, hogy megépítik a nyugati és az északi szárnyát is az épületkomplexumnak. A gazdagságot úgy a vörös márvány bőséges használatával, mint a különböző faragványokkal lehet felismerni.

Bibliavereteket, misekönyvvereteket, kódexek előlapjait találtunk, a bazilika közepén gödrökben szétégetve. Mindent beledobáltak a gödrökbe a  tatárjárás után a környékre betelepülő kunok, a szobrokon keresztül a padokon át, az aranyozott limogesi tárgyakat. Beledobták a Szent Péter ereklyetartót, mindent amit a tartárjárás után a szétbontásnál közvetlenül nem tudtak használni.

Ez az élettér 1241-42-ben a tatárjárás hatására teljes egészében megszűnik, magyarán a földdel tették egyenlővé az egészet. Elmondható, hogy az itt feltárt gazdagságot ez a térség máig sem tudta újra megteremteni. Itt vagy nagyon gyorsan üldözték el a népességet, vagy legyilkolták őket.

Mellettünk Szankon három évvel ezelőtt Wilhelm Gábor régész feltárta azt a zseniális árpád kori házat, amibe 1241-es pénzek voltak, és még azt is meg lehetett állapítani, hogy nagyjából nyáron, amikor a tatárok jöttek és le radírozták ezt a vidéket, 34 főként gyerek és asszony van leölve a házban. Nem mellékes, hogy Szankon is nagyon értékes arany leletek is vannak, amit nem is gondoltunk volna, hogy akkor használtak átlag közemberek is. Azokon a helyeken ahol ilyen hirtelenséggel vége szakad az élet, ott régészetileg jól meg lehet fogni a dolgokat, amelyek megmaradnak, mert egyszerűen otthagyták őket.

Még ugyan a kunok létrehoznak az 1300-as években egy falut Pétermonostora helyén ahová építettek egy kis plébániát, de az egész épületkomplexumot módszeresen lebontották és ismeretlen helyre széthordták vélhetően az építőanyagért. Ugyanis a kövek szépen faragott réti mészkőből vannak, amelyeket itt az Alföldön a homok alól lehetett kibányászni, hiszen egy geológiai rétegként helyezkedik el 1-2 méter vastagságban.  Ez annyira gyakori, hogy itt Kiskunfélegyháza alatti térséget Kővágó-érnek hívják a mai napig. Ezeket a köveket még a XVII-XVIII századik bányászták ebben a térségben. (Ezt Csólyospáloson a nemzeti park nyílt színi bemutatóján is meg lehet tekinteni.

Becse-Gergely nemzetség monostoránál el kell mondani, hogy Becse és Gergely voltak azok, akik elkísérték el III. Bélát Manuel császár udvarába, és lettek volna „Béla Bizánci Császárnak” a fő emberei, de jobban jártunk és III. Béla magyar királynak lettek a fő emberei. Az ő leszármazottaik például a Bethlen-ek, tehát a nemzetség valóban kora egyik legjelentősebbje volt..

A leletekről

Hasonló lelet egyesével és elszórtan nagyon sok található az országban, de a feltárás során az az igazán megdöbbentő, hogy szinte az összes lelet típus ami a tatárjárás katalógusban szerepel, azt itt mind megtaláltuk. Mindezt változatos elegáns és úgymond elit kivitelben.

Például olyan nagy számban találtunk mérlegeket és mérlegsúlyokat, hogy vagy azokat vagy átlagemberek is sokkal többet használták, ami rendkívüli gazdagságot mutat (hiszen abban a korban a pénzérmék kicsik voltak és főként súlyra mérték a pénzt), vagy pedig egy királyi pénzváltót feltételezhetünk Pétermonostorán. Mind a két lehetőség úgy gondolom, hogy meghatározza ennek a helynek a jelentőségét és utalást mutat a kor gazdagságára.  Ma pedig, amikor a zarándokutak a reneszánszukat kezdik el élni, azt gondolom, hogy még sokkal érdekesebb, hogy mi itt találtunk 1200-as évekből Rómából zarándokjelvényt, ami a Szent-Péter és Pál bazilika (ez a mai Szent-Péter bazilika) illetve a Mária Panteon templomból származik. A Mária Panteon egy szerencsésebb vidéken, Rómában, áll a mai napig.

Találtunk Örmény király pénzérmét a XIII. század elejéről. 1217-ben Jeruzsálemben András király keresztes hadjáratot vezetett, viszont ez egy kicsit későbbi, de a tatárjárás előtti pénz, amit bizonyosan nem kereskedelemmel, hanem magán úton valaki mondjuk emlékül a szentföldről hozott el. Ami az előzőekhez hasonlóan a korabeli élet és a térség jelentőségét elég szépen kikerekíti.

 

Itt az átlagos jelentős Árpád kori településekhez képest legalább négyszer-ötször annyi ember élt, ami a kor urbanizációjában ezáltal egy nagyon jelentős települést mutat.

 

Szent Péter ereklyetartó

A Szent Péter ereklyetartónak két okból van jelentősége. Egyrészt az, hogy maga a tárgy Európai szinten is szenzációsnak nevezhető, és magyarországi párhuzama nincsen. Másrészt Szent Péter, aki azért mégiscsak a „nívósabb szentek” közé tartozik, mint Jézus jobb keze megint csak egy más jellegű jelentőséget ad ennek a helynek. Miután ez el lett égetve és miután  többtonna emberi csontot és csont törmeléket tártunk fel, így az ereklye akár Szent Péter újpercétől a koponyáig is terjedhetett. Ezért igazán nagy jelentősége magának az ereklyetartónak van, amit a Kecskeméti Múzeumban fogunk restaurálni és ahhoz, hogy a nagyközönség elé tárhassuk még szükség van pár hónapnyi időre, de azt gondolom, hogy hatalmas jelentőségű lelet már ez is önmagában.