Rohamosan változó világunkban egyszerűen nem vagyunk képesek az igazán jó dolgokat sem észrevenni, ha azt nem kíséri valami világszám. Szankon szombaton délután Guinness-rekordot állítottak fel a világ leghosszabb mézesmadzagának az elkészítésével az ötödik Szanki Méz és Meggyfesztiválon.
Ha túllépünk ennek a „mézesmadzag” fogalomnak a pejoratív jelentésén akár még mosolyra is húzódhat a szánk, látva azt az elképesztő elszántságot, ami a fesztivál résztvevőiben megvolt szombaton, de ettől maga az alapfogalom még ma is azt jelenti, hogy „alattomos szándékkal alkalmazott, különösen kecsegtető írgéret”-et tesz aki elhúzza mások előtt a mézesmadzagot.
Azzal sem érdemes különösebben foglalkozni ennek a jó hangulatú eseménynek az apropóján, hogy régen a háztartásokban a mézesmadzagot végtére is egyszerű légyfogónak használták, mert felhígult életünkben mára szinte semmi sem az ami, hanem az, aminek látszik. Ez a szanki 3,5 kilométeres mézesmadzag pedig 2013-ban az összefogást és a mennyiséget jellemzi, talán még óhajtja is valahol. Azt az üzenetet hordozza, hogy ebben a Soltvadkert - Kiskunmajsa-Kiskunfélegyháza által határolt alföldi pusztában is van életképesség.
Itt is élni akarnak az emberek. Itt is szeretnek és tudnak finom ételeket készíteni, szeretnek és tudnak normális életet élni, és szeretnek és tudnak a világ elvárásai szerinti produkciót és médiavisszhangot kelteni annak érdekében, hogy ha egyszer érdekelne valakit, hogy miként élnek az emberek itt az Alföld közepén, akkor egyszerű benyomások alapján látható legyen, hogy az országnak ezt a szegletét is kreatív és dolgos emberek lakják.
Mégis a szanki méz és meggyfesztiválok sorozata túlzás, hiszen alig-alig található a helyi értékekből valami a meggyen és a helyi mézen kívül. A főszervező az önkormányzat, így a mókatárról a polgármester gondoskodik, mint egyfajta helyi mókamester. Pedig nem ez a dolga… Jól jellemzi a fesztivál ösztönösségét, hogy a 3,5 kilométeres mézesmadzag „előállításához” szükséges 30-40 kilogrammnyi mézet az önkormányzat vásárolta meg egy helyi méztermelőtől, nyilván felajánlás híján.
A fesztivál egyik legegészségesebb eleme volt a helyi asszonyok által szervezett süteményverseny, ahová tavaly még több, mint húsz, az idén viszont „csak” nyolc pályamunka érkezett. Ebben a szellemben érdemes kiemelni a térség „bankját” a Fókusz Takarékot, ahol szintúgy emberi léptékkel gyermek-rajz és alkotóversenyt hirdettek, három kategóriában és a közönségszavazatok alapján pedig győztest hirdettek a helyi alkotásokat elkészítők között.
A szinte teljes mértékben bérelt modellekből álló meggy-szépe választás eseményt legfeljebb egy-két „sztár” fellépő tudta alulmúlni, viszont a helyi óvodavezető által szervezett „rétes-sütés” segített helyretenni a helyi értékekben rejlő energiákat. Bár ott is az önkormányzat volt kénytelen öt mázsa meggyet venni, de legalább a réteslapok felajánlásból kerültek ki, az asszonyok önkéntesen végezték a munkájukat és a rétes eladás bevétele a helyieknél maradhatott.
Sajnos Szank is magán hordozza a világtendenciát, ami szerint mindenki többnek szeretne látszani, mint ami. Ebben az őrületté váló hajszában viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a meglévő értékeink önmagukban is világszámra méltóak, még akkor is, ha nem regisztráltatjuk ezt a Guinness-rekordok biztosával abba a bizonyos nagykönyvbe. Ráadásul ezek a folyamatok hosszú távon nem is fenntarthatóak. A Szanki méz és meggyfesztiválok mára országos hírnevet szereztek, de felmerül a kérdés, hogy a település képes-e mindezt saját maga finanszírozni. Egyáltalán szükség van-e a térség legkisebb településén egy ekkora fesztiválra? Hol van ilyenkor Kiskunfélegyháza, ahol az utóbbi években sajnálatosabbnál-sajnálatosabb csalódást okoznak az efféle térségi imázst keltő fesztiválok, hol van Kiskunhalas, Kiskunmajsa, de akár Soltvadkert?
Patkós Zsolt polgármester vélhetően azért törekszik tenni valamit, mert kollégái nem tesznek semmit. Na, ez itt a lényeg, erről kellene beszélni, hogy ha 3,5 kilométeres mézesmadzaghoz sikerül a népet bevonni, hogy húzzák azt a zsinórt, akkor a térséget vezetők miért nem tudnak egy mézesmadzag köré összegyűlni, hogy hatékonyan és értelmesen mutassák meg önmagukat a világnak?
…legalább úgy, mint Baja két hét múlva a sokadik országos halászléfőző fesztivál kapcsán!!!
(Mézesmadzag készítő készülék 2013. 06. 29. Szank)
Azzal sem érdemes különösebben foglalkozni ennek a jó hangulatú eseménynek az apropóján, hogy régen a háztartásokban a mézesmadzagot végtére is egyszerű légyfogónak használták, mert felhígult életünkben mára szinte semmi sem az ami, hanem az, aminek látszik. Ez a szanki 3,5 kilométeres mézesmadzag pedig 2013-ban az összefogást és a mennyiséget jellemzi, talán még óhajtja is valahol. Azt az üzenetet hordozza, hogy ebben a Soltvadkert - Kiskunmajsa-Kiskunfélegyháza által határolt alföldi pusztában is van életképesség.
Itt is élni akarnak az emberek. Itt is szeretnek és tudnak finom ételeket készíteni, szeretnek és tudnak normális életet élni, és szeretnek és tudnak a világ elvárásai szerinti produkciót és médiavisszhangot kelteni annak érdekében, hogy ha egyszer érdekelne valakit, hogy miként élnek az emberek itt az Alföld közepén, akkor egyszerű benyomások alapján látható legyen, hogy az országnak ezt a szegletét is kreatív és dolgos emberek lakják.
Mégis a szanki méz és meggyfesztiválok sorozata túlzás, hiszen alig-alig található a helyi értékekből valami a meggyen és a helyi mézen kívül. A főszervező az önkormányzat, így a mókatárról a polgármester gondoskodik, mint egyfajta helyi mókamester. Pedig nem ez a dolga… Jól jellemzi a fesztivál ösztönösségét, hogy a 3,5 kilométeres mézesmadzag „előállításához” szükséges 30-40 kilogrammnyi mézet az önkormányzat vásárolta meg egy helyi méztermelőtől, nyilván felajánlás híján.
A fesztivál egyik legegészségesebb eleme volt a helyi asszonyok által szervezett süteményverseny, ahová tavaly még több, mint húsz, az idén viszont „csak” nyolc pályamunka érkezett. Ebben a szellemben érdemes kiemelni a térség „bankját” a Fókusz Takarékot, ahol szintúgy emberi léptékkel gyermek-rajz és alkotóversenyt hirdettek, három kategóriában és a közönségszavazatok alapján pedig győztest hirdettek a helyi alkotásokat elkészítők között.
A szinte teljes mértékben bérelt modellekből álló meggy-szépe választás eseményt legfeljebb egy-két „sztár” fellépő tudta alulmúlni, viszont a helyi óvodavezető által szervezett „rétes-sütés” segített helyretenni a helyi értékekben rejlő energiákat. Bár ott is az önkormányzat volt kénytelen öt mázsa meggyet venni, de legalább a réteslapok felajánlásból kerültek ki, az asszonyok önkéntesen végezték a munkájukat és a rétes eladás bevétele a helyieknél maradhatott.
Sajnos Szank is magán hordozza a világtendenciát, ami szerint mindenki többnek szeretne látszani, mint ami. Ebben az őrületté váló hajszában viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a meglévő értékeink önmagukban is világszámra méltóak, még akkor is, ha nem regisztráltatjuk ezt a Guinness-rekordok biztosával abba a bizonyos nagykönyvbe. Ráadásul ezek a folyamatok hosszú távon nem is fenntarthatóak. A Szanki méz és meggyfesztiválok mára országos hírnevet szereztek, de felmerül a kérdés, hogy a település képes-e mindezt saját maga finanszírozni. Egyáltalán szükség van-e a térség legkisebb településén egy ekkora fesztiválra? Hol van ilyenkor Kiskunfélegyháza, ahol az utóbbi években sajnálatosabbnál-sajnálatosabb csalódást okoznak az efféle térségi imázst keltő fesztiválok, hol van Kiskunhalas, Kiskunmajsa, de akár Soltvadkert?
Patkós Zsolt polgármester vélhetően azért törekszik tenni valamit, mert kollégái nem tesznek semmit. Na, ez itt a lényeg, erről kellene beszélni, hogy ha 3,5 kilométeres mézesmadzaghoz sikerül a népet bevonni, hogy húzzák azt a zsinórt, akkor a térséget vezetők miért nem tudnak egy mézesmadzag köré összegyűlni, hogy hatékonyan és értelmesen mutassák meg önmagukat a világnak?
…legalább úgy, mint Baja két hét múlva a sokadik országos halászléfőző fesztivál kapcsán!!!
(Mézesmadzag készítő készülék 2013. 06. 29. Szank)
Ajánló
Megye
Ismét várják a véradókat
Országos Hírek
MÁV-Volán: május 1-jén ünnepnapi menetrend szerint közlekednek a vonatok
Kultúra
Kautzky Armand és a Keller Quartet lép fel Kecskeméten
Mi épül?
WEST HUNGÁRIA BAU Kft.egészségügyi fejlesztésSemmelweis Egyetem
Heteken belül elkezdődhet a munka az SE Patológiai intézetének védett épületében
Jelentős kihívások mellett, mégis folyamatosan halad a WHB a Semmelweis Egyetem Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központ (NOIKK) projektjének kivitelezésével.
Iparági hírek
Layher Kft.állványozásLayher Allround
Elérhetővé tették az elérhetetlent – mérnöki újítás forradalmasította fél évszaddal ezelőtt az állványozást
A londoni Big Ben, a dublini Szent Patrik katedrális, az egri és az esztergomi bazilikák, a Mol Campus – csak néhány épület a sok ezerből, amelyet világszerte az ötven évvel ezelőtt kifejlesztett Layher Allround modulállvány-rendszerek segítségével újítottak fel, építettek meg.