Zombor Gábor - a kórházaknak, mint gazdálkodó egységeknek a számát csökkenteni kell

Mit vár pontosan a kórházigazgatóktól?

A kórházi rendszerben átalakításokra van szükség, hiszen a kórházak adósságállománya folyamatosan nő. Ez egy 15, lassan 20 éves probléma, amely idő alatt egyetlenegy intézkedés sem hozta meg a várt eredményt.

A legjobban a kórházvezetők ismerik a saját területüket, a megyében dolgozó kórházvezetők ismerik azokat a lehetőségeket, problémákat, amelyek részben megvannak, részben pedig a működés teljességeit jelentik. Ezért kérjük őket, hogy egy olyan konzultációt tudjunk tartani, mielőtt bármilyen döntés születne az ügyben, nem csak formálisan, hanem szakmai szempontból is, ahol, mint felelősen gazdálkodó állami kórházak igazgatói is mondjanak véleményt. Ezek a megállapítások, javaslatok több körben kerülnek elemzésre és ezek után fogjuk kormányzati szinten értékelni és ezt követően a szükséges intézkedéseket meghozni.

Tehát, egy picit nehezebb utat választottunk, hiszen nem a korábbiak szerinti technika valósul meg, miszerint kitalálunk valamit és megpróbáljuk ráerőltetni a kórházakra, hanem bizonyos peremfeltételek mellett, aminek az egyik legfontosabb eleme, hogy ez a tendencia forduljon meg és az egészségügyi ágazat tudja azt bizonyítani, hogy felelős gazdálkodásra képes. Azt várom, hogy induljon meg egy olyan folyamat, aminek a vége azt kell, hogy legyen, hogy egyensúlyba kerülhet az ágazat.

2005-ben, mint a kecskeméti megyei kórház igazgatója egy informális háttérbeszélgetés során azon az állásponton volt, hogy a kórházak számát jelentősen csökkenteni kell Magyarországon, vagyis az akkor meglévő 150 nagykórházban 80-100-at át kell alakítani és megmaradó népkórházakban jelentősen javítani kell a körülményeket, a többinek pedig új egészségügyi funkciót kell találni. Megváltozott a véleménye 2015-re?

Azt, hogy a kórházaknak, mint gazdálkodó egységeknek a számát csökkenteni kell, azt akkor is és most is fenntartom. Látszik, hogy nagyobb együttműködések szükségesek a rendszerben. Azt, hogy kórházak milyen funkciót kapjanak a következő időszakban, ott hasonló a véleményem, mint korábban. Akkor is azt mondtam, hogy a betegeket azon a helyen kell ellátni, ahol a legoptimálisabbak a feltételek, és olyan ellátásokat pedig nem kell, drága klinikai vagy megyei központokban végezni, amit egyébként városi kórházakban is meg lehet oldani.

Én úgy gondolom, hogy a gazdálkodó egységek száma csökkenni fog, mint például a Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Kalocsa integrációja során, ami egy jó példa, amit tovább lehet vinni. Természetesen ezt úgy kell végrehajtani, hogy a betegellátás ne sérüljön.

Ha azt a szemléletet tudjuk tartani, hogy az adott beteg ott kerüljön ellátásra ahol az állapotának megfelelően a legoptimálisabbak a feltételek, ahol a tudás a felszerelés és az ehhez szükséges orvosi és szakszemélyzet megvan, akkor szerintem ez a korábbi gondolat konstans.

Mennyire tudatos a magyar beteg?

Egészségtudatosságban elég rosszul állunk még. Ezt a kölcsönös segítségen alapuló ellátórendszer sem segíti feltétlenül, hiszen ez a kockázatközösség azt jelenti, hogy akinek kevesebb van, ő is részesülhessen megfelelő ellátásban, amely szemlélet az egészségtudatosságot, úgymond gyengíti. A különböző ellátások igénybevétele nehezebben szabályozható emiatt a közgondolkodás miatt. Nem cél ennek a megváltoztatása, az viszont cél, hogy az egyén egészségtudatosan, például szűrővizsgálatokon foglalkozzon saját egészségével.

A lényeg az, hogy nem várhatóak drasztikus megoldások ebben az ügyben, természetes, hogy az a lobbi, amely nem érdekelt abban, hogy bármiféle változás legyen, hanem abban érdekelt, hogy minden maradjon a régiben, várhatóan izgalomban van. Egy ilyen rendszerben, ha egy olyan gondolat elhangzik, ami különbözik attól, hogy még több pénz kerüljön a rendszerbe, az érthetően izgalmat, vagy mondjuk jelentős érdeklődést vált ki.

Oltyán József