Az európai szövetség elnöke értékelte a Kecskeméti Repülőnapot

Legutóbb 2010-ben rendeztek Kecskeméten repülőnapot, amely esemény szervezői Fekete Róbert és Vida Károly az EAC döntése alapján 2011. februárban átvehették a 2010. év legjobb repülőnapjának járó díjat a Kecskeméti Repülőnap és Haditechnikai Bemutató nevében. A 2010-es rendezvény után milyen szempontok alapján érdemelte ki a kecskeméti esemény a „Paul Bowen Trophy”-t?

A fő bírálati elvek a következők voltak: a repnap általános minősége, a ’biztonság mindenek előtt’, valamint a mindenek felett álló professzionalizmus, mint fő szempontok, amelyek visszatükröződtek a repnap teljes személyzetének (a pilóták és a földi személyzet) tevékenységében.


2011-ben Európa legjobb repülőnapja díjat vehette át a korábbi szervező csapat.

A 2013-as kecskeméti eseményről hogyan szerzett tudomást az EAC, és Ön milyen információval rendelkezett mielőtt Magyarországra érkezett?

 Követjük az európai naptárat, amely tartalmazza mindazon információkat, amiket a szervezőktől és a légierőktől kapunk, és tavaly decemberben megtiszteltetés volt találkozni Ugrik Csaba ezredes úrral Kecskeméten, hogy a jövőbeni együttműködésről beszélgessünk, valamint szerettem volna saját szememmel is látni a légibemutatót.

 
A program megismerése után, mint az EAC elnöke, így számos repülő show alapos ismerője milyen szubjektív véleményt alakított ki önmagában az eseményről?

Hatalmas tömeg volt, és a program is nagyszerűnek tűnt, beleértve az európai légibemutatók fontos szereplőit is. Láthattam számtalan megszállott nézőt, és ez csodálatos, s láthattam a legjobb katonai és civil résztvevőket, ami szintén lenyűgöző. Szombaton (aug 3.) ebben az évben a második legnagyobb tömeggel (nézőszámmal) találkoztam. Az autópályán és az utakon elhelyezett tájékoztató/irányító táblák szintén jók, informatívak voltak.

 Az EAC vezetősége fogja-e elemezni a 2013-as kecskeméti repülőnapot?

Az EAC a résztvevőktől és a nézőktől kap visszajelzést, és ezen tapasztalatok alapján fogjuk elemezni a légibemutatót; a résztvevők a legobjektívebbek, mivel ők járnak mindenhol.

Az ismeretei alapján gazdaságilag sikeresek-e az európai repülő show-k?

A legfontosabb szempont a repülés és a légierő bemutatása, valamint a történelem tisztelete; és ha emellett még profitábilis is, az egy másik előny. A különbséget úgy tudnám megfogalmazni, hogy míg a katonai repülőnapokon a PR-re és a tökéletes katonai személyzet megjelenésére kell költeni, addig a polgári/civil repülőnapokon szintén költeni kell a PR-re, de túl is kell élniük, így mindenképp kell, hogy valami haszon legyen a show-n, de ez soha nem egy nagy összeg.



(Elég beszédes kép a kecskeméti rendezvényt követően, ahol Kósa Margó főszervező egy a pilótáktól kapott Dagobert bácsit ábrázoló képpel a kezében mosolyog...)

Ön milyennek látja a magyarországi repülőnap szervezőinek a felkészültségét?

Tapasztalatom, hogy a légierő, azon belül a vezetői és a személyzet, pilóták professzionális szinten vannak, de soha nem találkoztam az új szervezőkkel szakmai megbeszéléseken, akárcsak az EAC szakmai megbeszéléseken. A korábbi szervezők csatlakoztak hozzánk és a jövőben is össze fogunk jönni, mert a kapcsolati hálózat nagyon fontos és mi mindannyian egymástól tanulunk. Egy szervezetben tudhatod, hogy mindig tanulhatsz másoktól.


Mi az EAC célja azzal, hogy egyfajta szövetségbe tömöríti az európai repülő show-k szervezőit?

A szempont a biztos professzionalizmus mindenek fölött, mivel a légibemutatók világa elég kicsi, és ha bárki hibát követ el, az problémát okoz a kollégáknak. Alapvető, hogy egymás tapasztalataiból tanuljunk; és soha nem tudhatsz eleget. Már 37 éve a légibemutatók világában élek, mint szervező és továbbra is nyitott vagyok arra, hogy másoktól tanuljak; és mindenkinek így kellene.


Van-e az EAC-nek magyarországi tagja? – és ha igen lehet-e tudni, hogy ki/kik azok?

Úgy emlékszem az Ön által említett nevekre Vida Károlyra és Fekete Róbertre, mint magasan képzett profik, és az aktuális személyek – beleértve a pilótákat – lesznek a következők, de meg kell nekik mutatni az utat…


Fekete Róbert a 2013-as repülőnapon, mint néző


Tartanak-e kapcsolatot hivatalosan Magyarországon bármilyen társadalmi, vagy állami szervezettel a repülő show-k kapcsán?

Nem igazán, bár vannak személyes kapcsolataim, és amit magyar részről láttam, az tökéletes volt.


Ha azt kérem Öntől, hogy nevezzen meg két magyar pilótát ki jut az eszébe?

Azt mondanám, hogy a Gripen bemutatópilótája és a polgári/civil aerobatikus pilóta, Nádas Tamás voltak, minden kétséget kizáróan.

Van-e jelentősége annak, hogy miután 2010-ben az EAC-t az akkor a kecskeméti show programjában is szereplő Breitling kötelék parancsnoka Jacques Bothelin képviselte, az idén az Ön személyében az EAC elnöke jött el személyesen Kecskemétre?



Igazából nem értem, hogy a szervezők miért hívták meg az Orosz Vitézeket, mivel a csapat tisztán üzleti alapokon áll, és azon túl, hogy a gépeik igazán impresszívek, egyáltalán nem tartják be azokat a szabályokat, amelyeket a profiknak be kell tartaniuk. Továbbá míg a többi katonai résztvevő a légierejüket büszkeséggel és profi színvonalon képviselik, az Orosz Vitézek sokkal inkább érdekeltek a pénzben és abban, hogy meg-/áthágják a szabályokat. Úgy vélem, egy olyan nagyszerű légierő, mint a Magyar Légierő (HunAF) a vezetőséggel együtt boldognak kell lennie, hogy ilyen sok nemzet és tökéletes bemutatópilóták vettek részt és nem kellett volna úgy érezniük, hogy egy teljesen más szempontok által vezérelt csapat ehhez hozzá tudott volna adni bármit is. A hosszútávú együttműködés alapja a magasfokú professzionalizmus, és a pilóták valamint a humán/emberi minőség tökéletes alap a kezdetekhez.