2024.04.25, Csütörtök

Kalocsán felidézték a paprikanemesítés "gyökerét"

2014.03.11. 11:34

A kalocsai paprika megítélése az elmúlt 10 évben az elhíresült hamisítási ügyektől kezdődően folyamatosan csökken. Mára töredék területen termelik a híres "piros-aranyat" mint a korábbi évtizedekben, de azzal, hogy elérték, hogy pár hete Hungarikummá nyilvánította az ország a kalocsai paprikát, talán új jövő elé nézhet a térség kincse. Március 6-án a kalocsai paprikanemesítés egyik úttörőjére és éllovasára, dr. Márkus Ferencre korábbi munkatársa, dr. Kapitány József nyugalmazott igazgató emlékezett.

Hirdetés

Dr. Márkus Ferenc 1935. október 11-én született Homokmégyen, ott végezte az elemi iskolát is, majd négy évig Kecskeméten a Piarista Gimnáziumban tanult ösztöndíjasként. Ezt követően Baján technikumot végzett, majd ’54 és ’59 között Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági mérnök végzettséget szerzett. 1960-ban ugyanott növénynemesítő szakmérnök diplomát, majd 1964-ben egyetemi doktori címet, 1981-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémián kandidátusi tudományos fokozatot szerzett. 2002-től a Kecskeméti Főiskola címzetes főiskola tanára volt.

1961. és 1971. között Kalocsán, Duna Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Fűszerpaprika Nemesítési Csoportjánál tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs, növénynemesítő.
1971-ben a Zöldségtermesztési Kutató Intézet keretei között működő kalocsai Fűszerpaprika Kutatási Osztály és a szegedi GKI Fűszerpaprika Kutatási Osztályának összevonásával a MÉM Fűszerpaprika Kutató Állomást szervezett. 1980-ig ennek tudományos főmunkatársa és tudományos osztályvezetője, majd 1980-tól igazgatóhelyettese, 1994-től 1998-ig a Fűszerpaprika Kutató Állomás igazgatója, témafelelős növénynemesítő.
1998-ban az intézet átszervezésével a FVM Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Korlátolt Felelősségű Társaságot hozott létre, amelynek vezetésére igazgatói megbízást kapott. 2000-ben a Kft. Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Közhasznú Társasággá alakult, ennek ügyvezető igazgatójává szintén őt nevezték ki.



Mindenkori munkája mellett a szakmai közélet különböző fórumain tevékenykedett, vállalt vezető szerepet. Így 1968. és1991. között a MAE Bács-Kiskun Megyei Szervezet elnökségének tagja, a Szegedi Akadémiai Bizottság Kertészeti Munkabizottságának 1986-tól, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének megalapításától, az MTA Növénynemesítési Bizottságának pedig 2000-től tagja. 1994-től vett részt az Országos Fűszerpaprika Terméktanács ellenőrző bizottság munkájában, amelynek 1996. és 1998. között elnöke volt. Később, 1999-től ugyanott elnökségi tag, majd 2000-től a szervezet társelnöke, 2001-től pedig elnöke.

1998-tól Országos Vetőmag Terméktanács elnökségi tagja, 1999-től a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság Fűszerpaprika Szakbizottság tagja. Az 1966-ban alakult Kertészeti és Élelmezésipari Egyetem Baráti Körben alapító tag, a Szent István Kalocsai Paprika Lovagrendnek pedig 2001-től tagja.

Az első fűszerpaprika fajtajelöltjeit 1967-ben jelentette be állami minősítésre. Vezető nemesítőként tizenhét államilag elismert paprikafajta létrehozásán dolgozott, társnemesítőként kilenc további fajta nemesítésében vett részt. Az előbbiek és az utóbbiak közül egyaránt hét-hét fajta városunk nevét őrzi, és viszi jó hírét messze földre.
Munkásságát 1968-ban és ’76-ban A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel, 1980-ban Mathiász János-díjjal, 1982-ben Településfejlesztésért-díjjal, 1998-ban Bács-Kiskun Megye Tudományos Díjával, 1998-ban pedig Fleischmann Rudolf-díjjal ismerték el. 2004. június 9-én a Magyar Tudományos Akadémia doktora posztumusz címet kapott.


2003. október 28-án hunyt el Kecskeméten, majd november 7-én a kalocsai temetőben helyezték örök nyugalomra.

forrás: kalohirek.hu