"Úgy tapasztaltam: van egy szűk senkiföldje Élet és Halál között, ahol nem tudja még, de szenzibilis, mélyebb ösztöneiben megérzi már a búcsú közeledtét az emberfia. Utóbb úgy gondolom: ha érzékenyebb füllel hallgatom, felismerhettem volna Garas Dezső barátom szelíd búcsúját, amikoris karácsony napján utoljára hívott fel telefonon." - nyilatkozta Varnus Xaver. "Csöndes volt és derűs. Közelgő, áprilisi koncertünkről beszélgettünk. "Ha egészségem mégsem engedné, hogy ott legyek veletek" - kérte tőlem, "régi, hű barátom, Törőcsik Mari tartsa kezében fényképemet, s úgy énekeljétek el: Köszönöm, hogy imádott". Nem vettem akkor ezt a mondatát komolyan. Annál komolyabban veszem hát most: ha már nem léphetünk vele színpadra, az ő emlékének szenteljük Törőcsik Marival az áprilisi hangversenyt. Senki nem lép majd föl helyette, hisz hogyan is lehetne pótolni a pótolhatatlant? Meghalt a legnagyobb magyar színész. Most nincsen legnagyobb magyar színészünk."