A kultúra, az vajon mi?

Azt értem, hogy van halottak napja, bár ennyi erővel lehetne születések napja is, hiszen ahogyan különböző napokon születünk, úgy különböző napokon is halálozunk el. A halottak napja mégis jó, mert akkor mindenki egy kicsit magába fordul és visszaemlékezik a halottaira, amikor még éltek.

Értem a vallási ünnepeinket is, a nemzeti ünnepeinket is, de ilyetén formában a kultúra napja leginkább az apák napja mellett tartott anyák napjára hajaz. Persze nem, mert amíg mindenkinek van biológiai apja és anyja, addig a sokak szerint sokaknak egyáltalán nincs kultúrája.  

Mert ha legalább a művelődés napját ünnepelnénk, azt is érteném, hiszen mindenki művel valamit, így bizonyosan meg tudná ünnepelni évente egyszer, azt, hogy művel valamit, legyen az bankrabló, politikus, vagy akár újságíró…

…de a kultúra az vajon mi?

A Magyar Kultúra Napját 1989-óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy 1823-ban ezen napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Tehát január 22-én sem a kultúrát ünnepeljük, hanem a regnáló himnuszunk „születését”.

A wikipedia szerint: „A kultúra kifejezés általános értelemben egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összességé,t vagy a szűkebb meghatározást takaró ún. „magas kultúrát” értjük. A „kultúra” körülírására nincs egységes definíció. Korok, társadalmak és egyes tudósok mind különböző módon határozták meg, hogy mi a kultúra. A kultúra gyökereinek kutatása egybe fonódik az emberi társadalom kezdetének meghatározásával. Azonban az eltérő és különböző kulturális jegyek értelmezési különbsége miatt nem kijelenthető, hogy mikor volt a kultúra kezdete.”

Tehát a kultúrának létezik ugyan egy sejtelmes meghatározása, viszont senki sem tudja, hogy mikor kezdődött, és na pláne, senki tudja pontosan megmondani, hogy mi az. Így talán nem túlzás megállapítani, hogy a kultúránkról láthatóan kevesebbet tudunk, mint Istenről, akit közismerten nem látott még senki, nem beszélt vele senki, mégis mindenki bizonyos benne, hogy létezik. (Mint mondani szokták: „Zuhanó repülőn nincs ateista!” – így az előbbi kijelentés vitán felül áll.)

Mégis van egy rakás kultúránk. Hogy a legjobbakat kiemeljük, például mindenkinek van étkezési kultúrája, öltözködési kultúrája, sőt borkultúránk is van sok más kultúra mellett. Persze ha a sok kultúránkat felsorakoztatjuk, mindjárt láthatjuk, hogy nincs két egyforma kultúra-sorral rendelkező ember. Az egyikőnk a népi viseletet szereti, a másikunk a divatos cuccokat, az egyikőnk a rozét issza a másikunk a nagyvöröset.

Ha ebben a bábeli sokszínűségben mégis egy viszonyrendszerhez akarom hasonlítani a kultúránkat, akkor nincs jobb párhuzam erre a Facebook-nál. Ott sincs két egyforma profil, hiszen az egyikőnk Kecskeméten él és mondjuk orvos, a másikunk Baján és mondjuk cégvezető. Viszont a kultúra a messze a Facebook felett is áll, hiszen a közbeszéd alapján mára létezik Facebook kultúránk is…

Zárszó

Összefoglalva ezt a hetekig folytatható elmélkedést megállapíthatjuk, hogy a kultúra minden és mindenki felett áll, így a Magyar Kultúra Napján végtére is a definiálhatatlan káoszt ünnepeljük. Az ország legjelentősebb ünnepének a dátumát pedig a magyarság egyik legfiatalabb, mégis a legtöbbet alkalmazott szimbólumának a dátumára, a himnusznak a születésnapjára tettük. Ami azért kimondva, vagy kimondatlanul, már önmagában igen sokat elárul kis országunk kultúrájáról…

Oltyán József