Veránka a Forrás Galériába költözött

A Veránka szigeti plein air alkotótábor munkája, programja

 A gemenci Duna-szigeten 1996-ban jött létre a plein air (szabadban alkotó, tájban dolgozó) alkotótelep. 2014-ben a 19. alkotótábor került megrendezésre. Az alkotótelep időpontja: 2014. október 4 – 12 volt. A művésztelepnek a Veránka szigeti turista és üdülőközpont ad otthont (Erzsébet szálloda, Érsekcsanád). Ez az üdülő korábban önkormányzati tulajdon volt, jelenleg állami ingatlan.
A művésztelep helyszínének választásában a környezet, a táj játszott döntő szerepet. A Duna közelsége, a máig szinte ős- állapotokat idéző gemenci erdő, a morotvák hangulata ideális feltételeket biztosít a szabadban történő alkotómunkának, a csöndes, elmélyült szemlélődésnek, motívumkeresésnek, tájban történő festői munkának.

A meghívott festőművészek rendszeresen vesznek részt a telep munkájában: Benkó Ádám Bruncsák András Gyenes Péter Madaras László Pálfi Györgyi Sillye Csaba Skultéti Árpád Szuhaj György Vass-Eysen Áron Zsolczai Balázs A Veránkai



Alkotótábor tevékenysége és élete

A programot a környezet, a táj és a festők alakítják. A természeti környezet eleve kedvez a tájélményekkel foglakozó plein air festőknek, ez a gondolat indította 1996-ban a festőtábort, a  fő irány és a munka alapja ma is ez. A meghívás azoknak a művészeknek szól, kiknek módszere és művészi tematikája a tájban való alkotás, a telep programja 1996-tól kezdve ez. A Veránkai Alkotótábor egyike a magyar tájfestészet, a plein air utolsó védbástyáinak. Nem a stílus, hanem a művészi magatartás tartja össze az itt dolgozó festőművészeket. Ilyen módon tudatosan vállalják a nagynevű magyar plein air művésztelepek: a szolnoki, a nagybányai, a kecskeméti művésztelepek örökségét.

A napi munka a táj és környezet egyéni és csoportos bejárása, a képi motívumok (formák, kompozíciós lehetőségek), az élmény keresése. A hajnal már a víz partjára vonzza az alkotókat, az étkezések közti időt is a vadonban töltik, az esti gyorsan változó kolorit festőket a nap utolsó akvarelljei és pasztellképei elkészítésére sarkallja. A tematika látszólag változatlan, de egy dolog változik: az évente visszatérő alkotók munkái egyre érettebbek, alkotásaik kvalitása egyre magasabb.

A napi munka fontos része a kölcsönös korrektúra, mely szakmai szempontból megalapozott, szeretetteljes és elfogulatlan. Az alkotótábor utolsó napján rögtönzött tárlattal búcsúznak egymástól és az őket segítő személyzettől. Minden őszi, veránkai telep után, kellő időbeli ráhagyással, egy kecskeméti magángalériában mutatják be alkotásaikat, szellemi opuszaikat a közönségnek. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat részére itt felajánlják személyenként egy alkotásukat, viszonzásul az önkormányzat patrónusságáért.