Kinyíltak a hajósi spaletták

A Hajósi- Pincéknél, esetleg Bajára jövet-menet szinte mindenkinek az eszébe jut, hogy megálljon egy kávéra, egy rövid sétára a pincefaluban, esetleg egy kellemes délutánra. Még így télen is jó beülni egy meleg italra a félhomályos, vastag gerendákkal díszített csárdába, ahol a cserfes pultos minden esetben tetőtől-talpig mindenkit felmér, és mielőtt bárki megszólalna, már mindenki tudja, hogy „ő tudja”. Nem ma kezdte, több évtizede vezeti a panziót.

Engem is felmért szombaton reggel Bajára menet, bár a szokásosnál is kevesebb figyelmet kaptam tőle, hiszen ott ült egy mosolygós párocska, akiknek az asztalán már kihűlt a kávé és a tea, és fészkelődésüket nézve valami nagy döntés előtt voltak. A kávém mellé telepedve láthattam, amint tapogatózva meg-megérintették egymás kezét, majd rövid másodpercekre annyira meg-megszorították a másik kezét, hogy a szomszéd asztaltól, nem belebámulva a képükbe, nem tudtam nem észrevenni a szorítástól elfehéredő kézfejeket.

Arrébb ültem egy asztallal. Bár már sok lehetőségem nem maradt a csöppnyi helyen, de a párocska körül annyira felforrósodott a levegő, hogy ha nem megyek arrébb, zavaró tényezőként kerültem volna a rózsaszín aurájukba, amihez konkréten szombaton reggel Bajára menet a kávém elfogyasztása közben, semmi kedvem se volt. Persze jó volt látni, hogy van, akit nem érdekel a rezsidíj vagy a paksi fejlesztés…

Miközben elmerültem a gondolataimban és hagytam, hogy szombaton reggel Bajára menet ne kezdjek el valamin legalább fejben dolgozni arra lehettem figyelmes, hogy a fiú összeszedve a bátorságát, bizonytalan léptekkel a pultoshoz lép, majd pénzt nyom a kezébe, aki vidám arccal már kíséri is a párocskát az emeleti manzárdba.

A meleg fogadóból az ablakon át még egy darabig követtem a szememmel a hármast, de ekkorra már nem tudtam lebeszélni magam, hogy egy pénteki megbeszélés jegyzeteibe ne nézzek bele és már sóhajtozva vártam a 3G feliratot a telefon. Hiába, a Hajósi –Pincék híresek lehetnek a több száz darabos pincehálózatukról, talán egy két borász készítette borról, arról, hogy papíron itt koccintottak a legtöbben tavaly, de a 3G-s hálózatról nem. Tudom, hogy nem kellene ezen bosszankodnom, mert az életidegen én vagyok, de mégis.

A kávém is kihűlt, fel is bosszantottam magam, és ha nem indulok el hamarosan, még Bajáról is elkések – jellegű gondolatokkal a fejemben fizettem és lépkedtem az autóm felé, majd eszembe jutott a párocska és egy hirtelen ötlettől vezérelve felnéztem a manzárdszoba ablakára. Nyitva volt. Elmosolyodtam és már nem érdekelt a 3G, a tegnapi egyeztetés jegyzete, a hideg kávé, mert immár kinyíltak a hajósi spaletták.