Az erényöv titkos történetei. Mítosz és valóság

Az erényöv használatának eredete a közhiedelem szerint a középkor találmánya, a keresztes háborúk korába nyúlik vissza és célja, az asszonyi hűség kikényszerítése, biztosítása volt a féltékeny férjek által. Az elképzelés hamis. Valójában ez egy 18. századi mítoszon alapul, amely a 20. század végéig nemcsak a tudományos, és ismeretterjesztő irodalomban maradt fenn, hanem a nagyobb és kisebb múzeumok gyűjteményei is adatokat próbáltak szolgáltatni hozzá.

A velencei övnek, máskor Vénusz szalagjának nevezett erényöv szó a legtöbb európai nyelvben a 15. században jelent meg erkölcsösség, szűziesség, tisztaság, ártatlanság jelentésben. Az első hitelt érdemlő adat az 1420-as évekből származik, ekkor nem kívánt elhálás és nemi erőszak ellen használták. A latin eredetit (cingulum) ugyanakkor már régóta használta a teológiai irodalom. Ennek az értelmezésnek semmi köze sem volt a szexuális tárgyhoz; átvitt értelemben és hasonlatként használta a testi megtartóztatás és a szeplőtlenség leírására Nagy Szent Gergely.

Az erényövet a 16. századtól elsősorban a prostituáltak alkalmazták védekezésül a nem fizető ügyfelekkel szemben. A 17. században Boccaccio szatírában jeleníti meg az övet mint nevetséges dolgot, mert az a véleménye, hogy a erényesség ilyesfajta megőrzése a nőknél lehetetlen. A 18. század enciklopédistái írásaikban “tudományosítják” az erényövet, ezt egyre többen készpénznek veszik és hamisítványok tucatjai készülnek, a múzeumok pedig megveszik őket. Ilyen régi hamisítvány van Velencében, a Palazzo Ducaléban. A pádovai herceget meggyilkolták és ezt utólag azzal igazolták, hogy brutálisan bánt feleségével és barátnőivel, mert erényövet csatolt rájuk. A halála utáni leltárnál azonban nem találták meg az erényövet, ezért hamisítottak egyet. A 19. században újra felbukkant: ekkor a fiúknál alkalmazták, megakadályozandó a maszturbálást – olvasható a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum honlapján. Párhuzamosan megjelent az erényöv, mint a házastársi hűség biztosítéka, s viszonylag elterjedt, olyannyira, hogy még divatlapokban is hirdették. Használata a 20. század elejéig fennmaradt. Ekkor született a mítosz a középkori lovagokról, akik midőn hadjáratba indultak, e speciális övet kényszerítettek a feleségükre, védvén annak erényeit.

Az erényöv valódi története az elmúlt 500 év mentalitástörténetének, orvostörténetének, szexualitás-történetének, és muzeológiájának torzításokkal, hamisításokkal és visszavetítésekkel gazdag láncolata, amely sokkal inkább a modern korról szól, pontosabban arról, hogy a modern kor a felvilágosodás századától kezdve hogyan akarta a középkor kultúráját szemlélni. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyagából összeállított időszaki kiállítás ennek az elképzelt középkori tárgyaknak hamisított múzeumi műtárgyakkal alátámasztott kivetítési kísérletét tárja a látogatók elé. 

Forrás: Cultura Magazin