Vidám énekszó zengett a laktanya folyosóin

A hétköznapok rohanó tempója nem minden esetben teszi lehetővé, hogy észrevegyük és a gyermekeinkkel közösen éljük meg a várakozás örömét. Talán az ünnepnapok kivételek. Az ünnep, amit már mi is oly sokszor vártunk gyermekként és most szülőként sincs ez másként. A csillogó gyermeki szem, az izgalomtól kipirosodott arcocskák bennünk is felidézik a régmúlt idők Mikulás ünnepségeit. A piros ruhás, fehér szakállas, jóságos Apókát, aki mindig – még akkor is, ha nem egész évben voltunk jók - hoz valamit! A kecskeméti hivatásos tűzoltóságon nagy izgalommal várták kicsik és nagyok a Télapót.

A Mikulás nem érkezett üres kézzel, csomagokkal teli zsákjából minden gyermeknek jutott. A kisebbek a szüleik kezét szorongatva álltak sorba, míg a nagyobbak már egyedül vették át a csomagjaikat. A gyerekek dalokkal, versekkel készültek és egy kis biztatás után mindenki bátran énekelt, szavalt. A laktanya folyosóit betöltötte a vidám énekszó: „Hull a pelyhes fehér hó”, „Szívünk rég ide vár, Télapó, gyere már!”