Szeptember végére készül el az új ivóvízbázis Szekszárdon
Az eredeti március 30-i határidő helyett
szeptember 30-án zárul le az új szekszárdi ivóvízbázis kiépítésének
projektje, a több mint hatmilliárd forintos, európai uniós beruházásra
azért van szükség, mert a jelenlegi víznyerő helyet két évtizede
diklóretilén-szennyezés fenyegeti.
A
határidő módosítását a műszaki tartalom változtatása indokolta - mondta
Ács Rezső (Fidesz-KDNP), Szekszárd polgármestere szerdán, a projekt
állásáról a bogyiszlói víztisztító telepen tartott sajtótájékoztatón.
A beruházás keretében a bogyiszlói Duna-parton parti szűrésű kutak
épültek, ahonnan 19 kilométer hosszú vezeték juttatja el a nyersvizet a
Bogyiszlón épülő víztisztító telepre, majd innen a tisztított vizet
Szekszárdra.
A polgármester elmondta: a változtatás lényege, hogy az ellátás
biztonsága érdekében nem egy vezetéket, hanem vezetékpárt fektetnek le a
Bogyiszló és Szekszárd közötti szakaszon, ahol a Sió, a Holt-Duna és az
M9-es autópálya alatt is át kellett vezetni a csöveket.
Közlése szerint a szekszárdi önkormányzat várhatóan a héten megkapja a
műszaki változtatáshoz a közreműködő szervezet engedélyét. A 6,3
milliárd forintos, 3, 99 milliárd forint uniós támogatással, a
Duna-Aszfalt Kft. kivitelezésében zajló projekt eddigi szakaszában 3,1
milliárd forint értékű számlát fogadott be az önkormányzat, és 2,2
milliárd forintot fizetett ki. A projekt megvalósíthatóságával
kapcsolatban megjegyezte: 2014. decemberben a közreműködő szervezet
helyszíni ellenőrzésen azt állapította meg, hogy időarányosan
teljesültek a feladatok.
Katona Ferenc, az üzemeltető Egyesült Regionális Önkormányzati Víziközmű
Zrt. műszaki igazgatója arról számolt be, hogy a projekt 70 százalékos
készültségben van, a távvezetékek 95 százaléka elkészült, az elkészült
tisztítóműben a gépészeti berendezések egy része hiányzik, és hátra van a
szekszárdi vízműtelepen szükséges átalakítás. A nyersvíz vas- és
mangántartalmát ózonos oxidációs eljárással csökkentik - tette hozzá.
Szekszárdon 1993-ban tárták fel a vízbázist veszélyeztető ipari eredetű,
diklóretilén-szennyezést. A jelenleg használt Sió-part kutakat úgy
védik, hogy tíz kút szívóhatást gyakorol a szennyezett területre, így a
káros vegyi anyag nem kerülhet az ivóvízbe. Egy 2007-ben végzett
számítás szerint 2015-re már el kellett volna érnie a szennyezésnek a
mostani vízbázist, ami azért nem történt meg, mert plusz szívókutakkal
lassították a diklór-etilén terjedését.
Forrás: MTI