A falualapító Koch család sarja Szeged Alsóvároson

2012.01.01. 08:40:00

Koch József hajós-bajai borász látogatásával zárult a Napsugaras Borestek 2011-es sorozata. Az alföldi bormíves bemutatta többek között az új hőmérős palackját is, mely a borfogyasztáshoz megfelelő hőfokot mutatja meg. Az Alsóvárosi Tájházban tavasszal folytatódik a rendezvénysorozat.

h i r d e t é s

Kevés olyan borász van, aki 13 generációra vissza tudja vezetni mesterségét. A Hajós-Bajai borvidék egyik ősi borász famíliája az övé. 1742-ben érkezett e területre Koch József, majd 13 családdal Császártöltésen tették le a borvidék alapjait, falut alapítottak.

Miközben rajnait kóstolunk – aminek jó a sava, élénk, illata szőlővirágos – szóba kerül a kezdet. A Koch fiú 1991-ben kapta első birtokát a nagyapjától, egy kissé elhanyagolt 2 hektáros szőlőst, amin 15 fajta volt. Itt kezdte a művelést, tanulta ki a mesterséget. Később már felsőfokú tanulmányait is szőlész-borász szakmérnökként végezte.

Szüreti sokk a tökéknek

A munkáról mesélt a borász, biológusokat megszégyenítő tudással elemezte a talajösszetételt. Jelenleg 20 hektáron gazdálkodnak Borotán, s elmondása szerint ez a terroár a borvidék egyik gyöngyszeme. A felső-bácskai barna csernozjon talajnak magas humusz-, mész és tápanyagtartalma, jó vízgazdálkodása van. „Ahol a búza megterem, ott igazán ízletes gyümölcsöt lehet szüretelni, hiszen a búza igényes a talaj minőségére. A jó fehérborokhoz vízre van szükség, amelyik talajnak jó a vízmegtartó képessége, ott igazán szép fehérek születnek, hiszen a savakhoz nedvességre van szükség” – emelte ki a borász, aki hozzátette, hogy ő nem hajtogatja a gallyakat, nem kopasztja le az ágakat a tőkéken. A szőlő konyhája a lombfelület, itt termeli a cukrot és más egyéb anyagot. Mint mondta ő mindig kézzel szüretel, ez ma már ritkaság számba megy. De aki látott már gépi szüretet, tapasztalhatta, hogy milyen sokk érheti ilyenkor a tőkét. Ez lényegében egy rázógép, ami nagyon erősen megcibálja a szőlőt, így arról minden lehullik a drótoktól kezdve a száraz gallyakig.

A hőmérős üveg

Cabernet rozét kóstolunk, ami azért kuriózum, mert ebből ritkán készítenek rozét. Drága szőlő, kevesebb lémennyiséggel. A kékfrankos a rozénak való, csakhogy augusztusra elfáradnak benne a savak, a cabernet viszont sokáig megőrzi üdeségét.

A rozékkal kapcsolatban újra szóba kerül az alföld. Az est moderátora, Dlusztus Imre borszakíró megemlíti, hogy a Miklós napi rozé borversenyen 220 mintából 33 aranyérem született, ebből 13 alföldi.

Egy különleges palackból önthetünk a borász villányi pincéjéből (10 hektáros birtoka van a településen, 2010-ben az ő cabernet sauvignonja lett Villány bora). A benne lévő nedű miatt is mondhatnánk ezt, de most másról van szó. Egy igazi újdonságot vezet be a piacra Koch József. A fehérboroknál, rozéknál a 12 fokos hőmérséklet az ideális a fogyasztásra, ezt az üvegen egy kék hőmérő jelzi, ha megfelelően lehűlt a bor, megjelenik egy pipa.

Itt jegyzi meg a moderátor, hogy Koch bizony egy nagyon sokoldalú személyiség, tudásában, pályájában tükröződik a biológus, közgazdász, fizikus, vegyész, újító, és ahogy az ételekről is beszél talán még egy séf is felfedezhető benne.

A sznobizmus és a 10 ezer forintos bor

Nagyon érdekes problémáról folytatódik a beszélgetés a borszakíró és a borász között, miután a fent már említett cabernet saugvignont kóstoltuk meg. Ez pedig főként a villányi borvidéken termelt borok felduzzasztott árai. Míg az ő díjnyertes boraihoz – melyek közül több maga alá gyűrte a villányi nagyokat is – a CBA polcain is hozzáférhetünk néhány ezer forintért, addig hasonló kategóriákba a 8-10 ezer forintos termék sem ritka.

„Irreálisan magasak némely borok árai, amit maga a prémium minőség sem indokol. A legdrágább szőlő kilója 240 forint, egy palackba maximum egy kilónyi kell, az üveg, dugó, címke 120 forintból megvan, és a végtermékért elkérnek 10 ezer forintot. Mikor erről beszéltünk egyszer, Bock József azt felelte, hogy miért adjam el olcsóbban, ha ennyiért is megveszik. A világpiac 20-30 eurós bor már egy igen borsos ár, nem nagyon vannak drágább borok. Levonhatjuk tehát azt konklúzióként, hogy nálunk bizony a sznobizmus verte fel bizonyos vidékeken ilyen magasra az árakat.

A borkóstolóval az év véget ért ugyan, de tavasszal folytatódik majd a Napsugaras Borestek sorozata az Alsóvárosi Tájházban a Nyíl utcában, amiről mi is beszámolunk majd.

szegedma.hu

h i r d e t é s