Tudja mit? Igaza van...Valahogy most nincs kedvem vitatkozni..De ha vár egy napot, akkor leveheti a felsorolásból a pénzügyi bizottsági tagságot is. Üdv.

Kedves Calvinia! Ön nevesítette egy másik fórumon önnön magát. A. E., ha így jobb. Semmi sértegetés nem volt benne. Csak kérdés. Tévedtem, ezek szerint nem képviselő, csak fideszes pénzügyi bizottsági tag. De akkor is úgy érzem A.E. = Sybill=Calvinia. Ez nem baj. Csak vicces. Előző hozzászólásomat sokszor elolvastam, de nem találom benne a politikát. Jó hűje vagyok, mi? A saját írásomban. AZ meg szerintem nem ordas bunkóság, ha valakit a nevén szólítottak,ha egyszer elárulta. Az meg nem rágalmazás, ha valaki azt feltételezi, az emberek pénzért dolgoznak. (Na, itt jöhetne a politika, de nem jön) Tisztelettel.

Hát,nem vagyok képviselő.SEHOL. Még Lajosmizsén sem.És ha nem elég az ordas bunkósághoz,hogy keresztnéven szólongat, és rágalmaz( sosem írtam pénzért..), akkor még hozzáteszem: nagyon rosszkor hozta fel a politikát.Aki tudja miért,az tudja,aki nem, attól meg elnézést.

Hahó! Szerintem nagyon vicces, hogy Enikő képviselő lajosmizséről két néven is nyomja. Hiszen ő Calvinia és Sybill is egyben. Töj jó, hogy Calviniaként megvédi magát (Sybillt), és marketingszöveget nyomat "Nemsokára jön a Hajmeresztő!:) Felkészülni, vigyázz,...és így tovább:)" a színház mellett, Sybillként meg vitára sarkkal. Már csak azt nem tudom eldönteni, hogy józsi, a boss, melyik minőségében adja neki a fizetést. C, a propagátor-agitátor, S, a "kritikus"? Ez a vicces. Nem az, hogy Józsi törölte a PN-e topicot.

Adott egy jó ötletet:) Nem győztem eddig hangsúlyozni, hogy ez nem színikritika, hanem egyszerűen a véleményem, de most-ha jogdíjat nem kér érte, rájöttem, hogy tehetném ezt egyértelművé: odaírjuk ezentúl mindig, hogy "egy néző vallomásai" :)))

Engedelmével azt gondol,amit akar, sőt azt is ír, az összes jelzőt fogadom szeretettel mert hiszen miért álljak én a boldogsága útjába, ha ettől érzi jól magát, de a "sértett" szó több mint furcsa, miután engem még az se tud megsérteni, aki akar, de nem is vettem észre, hogy bárki akart volna...Tudom én, hogy manapság valaki csak valaki ellen szokott valaki mellé állni, de nekem nem kell ehhez sem ellenségkép, sem ellenség... ahogy egyik kedves fórumozó írta máshol: nyugi, béke van:)

Nemsokára jön a Hajmeresztő!:) Felkészülni, vigyázz,...és így tovább:)

azért a két kritika között hajszálnyi a különbség. nevezetesen Jászai Tamás valóban színházi kritikus és ért hozzá-még akkor is ha nem tetszik neki az előadás, az itt megjelenő iromány, pedig kínosan ostoba és hozzá nem értő.pontosabban:egy sértett asszony vallomásait olvashatjuk hölgyeim és uraim, itt a hirösindexen-
és akkor MGP-ről még nem is esett szó...azt mért nem merjük vállalni?mert rosszat írt?ejnye.

Nem tudom, azt nem merném mondani, hogy olyan lesz, de javaslom a Játék a kastélybant.

Hát...nagyon remélem nem lesz unalmas, de interaktív lesz, egy nyomozásban kell a közönségnek részt venni, és kérdéseivel "segíteni" a nyomozót...

oszt mié? Tán unalmas lesz? ;)

Sok beszédnek sok az alja! :)
Én jobban szeretem, ha a színészek nyomják a sódert. Valami olyan előadás, mint a Charlie nénje, nem lesz véletlenül?! Istenem, Gálvölgyivel, Sinkovitssal, Haumannal, Straubbal!!! :)Már csak DVD-n nézhetem! :( Az meg nem olyan hangulatilag!

Én azt mondanám inkább: volt, akinek tetszett, és volt, akinek nem. A darabok fogadtatása már csak ilyen összetett. Remélem a közönség most kigyakorolta magát a beszédben, mert a köv. premiernél sokkal többet kell majd beszélniük:)

Tehát ha jól értem, a darab csúfosan megbukott. Értek én a szóból, de miért kell ironikus virágnyelven az unalomig tartó mennyiségű szóval cifrázni?

Könyveljük el, hogy új seprű jól akart seperni, így a nagy akarásnak ... a vége történetben a szarka farka nem bírta. Majd ha már bekopik, ha egyszer..., tán még közönsége is lesz!

SE HÚS, SE HAL
Jókai Mór: A komédiás had, avagy Thespis kordéja / Katona József Színház, Kecskemét
2008.10.05.

„Ezt a jó darabot még nyilván a Bodolay választotta” – mondja partnerének egy, az előadás szünetében csalódottan távozó, jól öltözött hölgy. Abban, hogy ki tűzte műsorra, valószínűleg téved, abban viszont igaza van, hogy nem a magyar irodalom ismeretlen remekművéről van szó. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Az ismeretlen stimmel; s mivel a darab megírásának története érdekesebb, mint a nyomán készült kecskeméti előadás, először essék szó arról. Jókai Mór nem drámai munkásságáról közismert – ezt nemcsak a feledékeny utókor mondja, de már egy 1914-es, kifejezetten e témát analizáló dolgozat is joggal állapította meg. A legfőképp saját regényeit dramatizáló Jókai szóban forgó műve, a Thespis kordéja 1890-ben íródott Paulay Ede felkérésére: az éppen születése századik évfordulójának ünneplésére készülő magyar színjátszás a nagy író művével kívánt emlékezni Kelemen Lászlónak és truppjának úttörő erőfeszítéseire. A huncut Jókai azonban a patetikus tiszteletadás helyett az első hazai csepürágók kisszerű álproblémáinak szinte realista kifigurázását választotta témájául.
Jelenetkép
Jelenetkép

Önfejűsége nem maradt következmény nélkül: a megbízó Paulay pironkodva adta vissza az opuszt újraírásra. A második verzió, mely a Földön járó csillagok címet viseli, már a megbízó megelégedésére szolgált, a jubileum alkalmából, 1890. október 24-én be is mutatták. Kölcsönkenyér visszajár: a Pesti Hírlap a premier napján leközölte az eredeti, a Jókai szintén e hasábokon korábban olvasható levele szerint „sós” darabot, hogy a másik, a „cukros” változat nézői érzékelhessék majd a különbséget. Az alkalmi színmű sikertörténete itt be is fejeződött, s bár nagyritkán műsorra tűzték hazai színpadokon, a legalaposabb irodalomtörténetek is bőszen hallgattak róla.
Sirkó László és Szokolai Péter
Sirkó László és Szokolai Péter

Mindez nem baj, hiszen a szerzőt elsősorban nem ezért szeretjük: a kecskeméti bemutatót látva egyértelművé válik, hogy a színműíró Jókaira nem véletlenül nem csodálkozott rá eddig a színházi szakma, sőt feltételezem, hogy nem most fog ugrásszerűen megnőni a Jókai-premierek száma. Persze Kecskeméten más a darab funkciója: egy könnyed vígjáték egyrészt remek alkalom az új direktor, Cseke Péter számára, hogy elnyerje a közönség jóindulatát, másrészt az igazgatói pályázatban kívánatosként említett nemzeti irányvonal is ki van pipálva. És hogy színházon belüli okot is említsünk: szinte az egész társulatnak jut szerep az előadásban. Most már nem is kellene más, csak egy jó darab meg egy jó rendező.

Azonban a kolozsvári színháztól invitált Keresztes Attila kissé kusza és ritmustalan rendezésében túl sok, egymást ütő elem kavarog ahhoz, hogy meggyőzzön erről. Keretjátékot illeszt a darabhoz: az általam a finn és a német közé saccolt halandzsanyelven – a színlap megnevezése szerint – két idegen társalog; tényleg idegenek ők itt, nyilván Beckett Godot-jából pottyantak ide a keménykalapos, fekete öltönyös bohócok, akik nagy nehezen elindítják, majd úgy-ahogy lezárják a cselekményt. Rejtélyes ottlétük felszínes utalásnak bizonyul, hasonlóan a Hamlet folytonos és erőltetett előcitálásához.
Hegedűs Zoltán és Danyi Judit
Hegedűs Zoltán és Danyi Judit

Dramaturg nevét nem olvashatni, ahogy a túlhangsúlyozott zenei aláfestés összeállítója is anonim marad. Az utóbbi meglehetősen széles skálán mozog: madárcsicsergéstől japáni dallamokon át Lajkó Félix hegedüléséig sokfélét és (túl) sokszor hallunk. Bárki is végezte a dramaturgiai munkát, az amúgy sem acélosan szerkesztett – Jókai önironikus megjegyzéseiből tudjuk, hogy eleve nem halhatatlan remekműnek szánt – darab csak roskatagabb lett tőle.
Jelenetkép. Fotók: Kecskeméti Katona József Színház
Jelenetkép (Fotók: Kecskeméti Katona József Színház)

Az első hazai színjáték premierjére készülő, nagyszájú haszonlesőket jelentős, Thália felkent papjait szerényebb számban tartalmazó színészcsapat és csatolt részeik megismertetésével telik az első felvonás. Fodor Viola fából és plexiből fabrikált, stilizált színpadot idéző díszletében, Jeremiás Bianca Imelda fehért fehérrel variáló szép jelmezeiben karakterek helyett transzparensek futkosnak és deklamálnak: a Cenzor, a Direktor, az Épülettulajdonos, az Intrikus és így tovább. Egyrészt a színészek bebizonyítják, hogy nem sok eljátszanivaló akad ezekben a figurákban, másrészt az eredetivel szemben a második felvonásból teljes egészében kimaradnak ezek a szereplők – így jutnak el valahonnan sehová. Nem jár jól a Kelemen Lászlót megszemélyesítő Hegedűs Zoltán sem, aki hol talpraesett vezető (ez a ritkább), hol a nagybetűs Művészetért mindenek fölött rajongó idealista, de mégis leginkább némán a semmibe bámuló hősszerelmes, akinél abban sem vagyok biztos, hogy a valódi nőbe szerelmes, nem pedig valami rózsaszín eszményképbe. A kedvesét játszó, tehetséges Gidró Katalin akkor lehetne jó, ha lenne mit eljátszania. A kotnyeles mindenest, Jambust játszó Sirkó Lászlónak épp ezért van szerencséje: az események katalizátora és kéretlen kommentátora, annak a fajta komédiázásnak a mesterembere, amire a közönség minden körülmények között vevő.

A Kazinczy Ferencet alakító Szokolai Péter lánglelkű poétát ad, aki nemcsak magát, de a trupp jobbik felét is képes felhevíteni szavaival. Csak a nézőket nem: a darab menete szerint botrányba fullad az egyébként elismerésre méltóan blődre rendezett, valóban nevetséges színielőadás. A rendező és a drámai primadonna közti feltételezett viszonyt a közönségnek jelenti be a sértett naiva, majd feljönnek a nézőtéri fények (vö. Bodolay), és Szokolai-Kazinczy hosszan győzköd arról, hogy „Esküdjetek meg, hogy testvérekül fogjátok egymást mindig szeretni.” Erre viszont nemigen kapható a szemlátomást bizonytalan közönség, így aztán a padon ülő clownpáros képével zárul az előadás.


Szerző: Jászay Tamás

http://www.revizoronline.hu/article.php?id=861

A kritika sokkal színvonalasabb és érthetőbb volt mint a darab. Pedig Sybill néha túlontúl élvezi saját hangját:)

Amit nem Bodolay rendezett!

Vártam már egy ilyen hozzászólást:) Egyrészt nem három sor, hanem látszik, hogy ÉR annyit a színház a hozzászólónak, hogy rászánjon a véleménye elmondásásra egy kis időt. Minél többen megteszik, annál érdekesebb képet fogunk kapni az előadásokról. Másrészt egyszer már írtam, de most még egyszer : sem hozzáértőbb, sem felkészültebb nem vagyok, mint BÁRKI más. Szerintem az, hogy ki mint él meg egy előadást, annyira szubjektív, hogy minden ember véleménye- függetlenül attól, volt-e már életében színházban, és ezer darabot látott-e, vagy kettőt, olvasta-e az alapművet, vagy nem- a maga nemében hiteles, és ami fő: fontos.
Elvégre ez a nézőtér mindannyiunké, kortól, végzettségtől, ízléstől függetlenül. A mi adónkból tartják fent-túlnyomó részt.Akkor mindenki véleménye ugyanannyit nyom a latban!
Örülnék, ha minél többen leírnák a véleményüket, ennyi energiát rászánva. Az a jó, ha működik a színház és a nézők közt a visszajelzés.

Finoman körülírta, hogy a nő olyan unalmas, mint egy vasgolyó, mert összesen háromféle arca van. Így már érted?

Vártam már ezt a kritikát. Pontosabban vártam már egy kritikát, egy írást, hogy tudjam, más, nálam talán felkészültebb és hozzáértőbb nézőknek tetszett-e a darab, és ha igen, miért.
Meg is örültem, amikor a címben a botrány szót olvastam (később aztán ilyesmiről szó sem esett) mert magam is kissé botrányosnak éreztem az előadást, de nem abban a pozitív értelemben, amelyben az előző évadok egyik-másik (Bodolay nevéhez köthető) darabja esetében.
A legjobb ötletet szerintem már az előadás előtt előtték: az előtérben szoborszerűen felállított szinészek, és a kis táblácskák, amelyek elő- és utóéletüket bemutatták igazán frappánsra sikerültek, és segítették az eligazodást a szereplők között. Erre utóbb - legalábbis számomra - szükség is volt, mert elég nehezen igazodtam el a szinpadon sok egyformán fehér ruhás férfiszereplő között. A kivétel egyértelműen Jambus volt, akit Sirkó László valódi színekkel formált meg (ebben egyetértünk Sybill-lel). Közbevetőleg jegyzem meg, hogy Sikró László elkerülni látszik a hasonló karakterű szinészeket az idő múlásával fenyegető csapdát: nem válik egysíkúvá, nem utazik mindig a poénra, nem csak a nézőtér felöl érkező röhögésből merít erőt - igazán öröm őt az utóbbi időben szinpadon látni.
De térjünk vissza a darabhoz, amelynek első felvonása számomra kifejezetten unalmos volt, még az izgalmas (bár véleményem szerint túlzottan is elnyújtott) indítás ellenére is. Ennek oka pedig szerintem az igencsak poros szöveg (amelyet, ha jól tudom, ebben a formájában már a maga idejében sem engedtek előadni), amelynek megértése és követése még akkor is komoly feladat elé állította volna a nézőt, ha a játszó személyek képesek lettek volna jól artikulálni a színpadon.
A második rész első felének középiskolai színjátszókörre emlékeztető, lapos poénjai számomra nem ellensúlyozták az első rész avittságát, legfeljebb a cápa szerepében fel alá száguldozó szereplő teljesítményét tudom jelesre értékelni.
A darab a végére érte el a mélypontját: az amúgy jobb sorsra érdemes és kimondottan fejlődést mutató Szokolai Péter (hosszú idő óta először nem kellett részeg embert alakítania ebben a darabban) esküvelhívása bántóan direkt, és szerintem kimondottan szánalmas volt, még a kritika szerzője által emlegetett könnyes szemű minoritás ellenére is.
Kérdés, hogy Kecskeméten miért kell állandóan a szinházzal foglalkozni a szinházban. Vagy ha már mégis, akkor miért nem lehet ezt egy kicsit magasabb színvonalon.
Ja, a díszlet a tényleg klassz volt.

Azért volt ott is pár nagyon jó darab .

Én bizony kreatívan használom a nyelvet, és itt a "színészi kellélre" mint gesztus, mozdulat, arckifejezés, stb.. szerepel:) De nem velem kell megvitetni... a nézőkkel.

Ha valaki nem érti, hogy miért került ez a darab felszínre, akkor az buta!
Egyébként a darab jó volt. Jobb mint a Bodolay alatti színházi darabok.

a Godot ismerete nélkül jelentősen elvett a darab élvezhetőségéből. - eztet hogy lehetett leírni?? Hivatalos kritika? Valóban kínos.

""szegényes a kelléktár valaki tárházában...de ezen nem fogunk összeveszni, ha Önnek tetszett, az jó-Önnek mindenképp:)"" - aki ennyire nem ért a színházhoz, az jó előadásokról se írjon egy sort se, mert nagyon kínos MINDENKÉPP!! A KELLÉKTÁRBAN a gumibanánokat őrzik leginkább.

Hálistennek csak ennyi baj van a darabbal és a kritikával . Szerintem is egy nagyon jó darab volt .

Valóban, a második Fazakasnál hibás volt az e..de , kérem a szerkesztőt, javítsa, akárcsak Szokolai i-jét...Éjjel fél kettő volt. Elnézést kérek.

Hát, a dac az lehet éppen démoni is, avagy nem démoni, többfajta dac van...De ha jól sejtem, Ön egy bizonyos tekintetet dacosnak vél, én speciel meg érthetetlennek és démoninak, de ezen nem fogunk összeveszni...itt voltaképp nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy talán kissé szegényes a kelléktár valaki tárházában...de ezen nem fogunk összeveszni, ha Önnek tetszett, az jó-Önnek mindenképp:)

""még számtalan áthallás volt, a két keménykalapos szereplő konkrét megjelenésén kívül , mely a Godot ismerete nélkül jelentősen elvett a darab élvezhetőségéből.""
hajhó ihajhó! - Fazekas a Mihály, Fazakas a Géza. Szokolay az Ottó és Szokolai a Péter.
A többi ostobaságért kár volna tovább verni a billnetyűzetet.

Idézet:

""mert ha ez nem így lenne, a másik, magát mellőzöttnek érző színésznő kirohanása a darab végén nem lenne annyira hazug és visszatetsző. Ennek ellenére, Gidró Katalin mintha vagy nem erre kapott volna instrukciót, vagy más okból, körülbelül az Osztrigás Mici, és az Úri Muri- beli karaktereit hozta kissé összegyúrva, mind hanghordozásban, mind gesztusokban. Már a rendezés is elég kétértelműen tálalta a két főszereplő viszonyát, de a „csúcspont”, amikor Moor Anna megcsókolja szerepe szerint- de igazán is- Kelement, nos, a csók előtt kinézett a közönségre Gidró K., és a tekintete sokkal inkább volt démoni, mint ellágyult asszonyi, aki önkéntelenül belefeledkezik egy csókba. Van olyan, hogy az ember úgy érzi, egy szereplő kiválasztása elhibázott volt- én ez esetben így érzem.""
AZ EMBER, vagy a NÉMBER érzi "így" - ????? - haha. Maga szerint a dac démoni, asszonyom? És melyik némber? A sok elégedett közül??? Kilógnak a gumilólábai a képzavarírónőnek.

Hálistennek:) De csak most tűnt fel?:)

Cseke Péter megkezdte működését.

Az 5. bekezdéssel kapcsolatban az a javaslatom, hogy a további programoknál az ajánlott irodalmat is tüntessék fel a színdarab megértéséhez:) Így a Könyvtárak látogatottsága is növekszik majd. Kevesek által ismert Jókai művet valóban merész ötlet volt színre vinni. Azért remélem nem volt csalódás azok számára, akik végignézték és hallgatták az előadást. Az "élménybeszámoló" reális, elfogulatlan, nem részrehajló.